Gravitáció és szuperhúr

 

            Paradigmaváltást a fizikában - most!              

 

A mai fizika négy alapvető kölcsönhatást tart számon. Ezekből leginkább a gravitáció az, ami a legnagyobb és az Univerzum leginkább átfogó erejének tűnik számunkra. Anyagi testek között lép fel, erővonalai láthatatlanok, megfoghatatlanok, és közvetlenül nincsenek kapcsolatban a többi kölcsönhatással.

 

   Az elméleti fizikusok feltették, hogy a gravitációs kölcsönhatásnak van egy közvetítő bozonja, amit gravitonnak neveztek el. Ámde hiába rendeztek hajtóvadászatot utána, a gravitont nem voltak képesek megtalálni. Ráadásul elméletileg sem sikerül összerakni ezt a bozonnak mondott valamit. Tele van belső ellentmondásokkal. Jelenleg az a helyzet, hogy a fizikusok csöndben elvetették a graviton-elméletet, és átnyergeltek az ugyancsak elvont görbülő tér elméletre. Ezáltal szerencsésen megszüntették a gravitációs vonzóerő bizonyíthatatlan hipotézisét is.

 

   A fentiek után az a lehetőségünk maradt, hogy a gravitációt nyomóerőnek képzeljük el. Persze ez a nyomóerő nem a két gravitáló test között lép fel, hanem azok túloldalán, és egymás felé nyomja a testeket. Ezen változathoz viszont az szükséges, hogy az Univerzumot valami sűrű és energiadús anyag töltse ki.

 

   Ez a bizonyos közeg tapasztalataink szerint láthatatlan és tapinthatatlan. Ebből következik, hogy tömegtelennek, súrlódásmentesnek, tehát szuper folyékonynak kell lennie. A neve fizikai vákuum, és a fent elmondott tulajdonságai ellenére egyáltalán nem üres, sőt nagyon sűrű.

 

   Száz évvel korábban ezt a közeget egyszerűen éternek nevezték, és a világ természetes és nélkülözhetetlen részének tekintették. A legmodernebb számítások szerint ennek sűrűsége 10⁹⁴ kg/m³, ahol az energia itt kg-ban van átszámolva. (Összehasonlításképpen a Világegyetem összes anyagának a tömege 10⁶⁰ kg.)

 

   Most éppen egy éter nélküli időszakban vagyunk. A hivatalos tudomány szerint viszont ez az üres Világűrből és a benne lévő szétszórt anyagi részecskékből áll. Mára egy kicsit javul a helyzet, mert a mai fizika az űrt részecskékkel, kvázi-részecskékkel és erővonalakkal kitöltött híg levesnek gondolja. Innen még egy nagy lépést kell tennie a Tudománynak, hogy végre elérje a helyes változatot. A helyes változat pedig az, hogy az éter valójában egy roppant sűrű közeg, ami teljesen kitölti a Világegyetemet. Ez kapcsolatot teremt az anyagi részecskék között, sőt kitölti az atomok és a szubatomi részecskék belső terét is.

 

Ha a jól ismert és igen alaposan tanulmányozott gravitációs jelenséget értelmezni szeretnénk, akkor először néhány alapfeltételnek kell teljesülnie:

 

1. A gravitáció jelenségét egy láthatatlan közeg belső nyomása okozza
2. Ez a közeg sok mobilizálható energiát tartalmaz
3. Ez az energia mechanikai jellegű, és nincs köze a többi ismert kölcsönhatáshoz
4. A nemzetiközi szakirodalomból ismert szuperhúr elmélet éppen egy ilyen közeget ír le
5. Az anyagi testek ennek a közegnek az energiáját részben elnyelik, majd atomjaik által kisugározzák
6. A kisugárzás érzékelhetetlen formában, vagy más dimenzió-tartományban történik
7. Az atomok mögötti energia csökkenés a mozgási energia csökkenését jelenti és nyomáscsökkenéssel jár együtt
8. Általánosságban mondhatjuk, hogy az atomcsoport belsejében az energia és a nyomás kisebb értéket vesz fel
9. Ezáltal az energiát leadó közeg az anyagot és az égitesteket összenyomja.

 

A 3. pont szerinti nyomóközeg lehetne akár az 1940-es években megalkotott Dirac tenger is. Ez azt jelentené, hogy a Világűrt a virtuális elektronok és pozitronok 1:1 arányú keveréke tölti ki. Kívülről nézve ez a közeg is elektromosan semleges lenne, miközben belül mutathatná a vákuum jól kimért jellemzőit. Azonban ez az elrendezés nem ígér mobizilálható belső energiát, melyet az atomok elvehetnének tőle.

 

A szuperhúr teória sokkal kisebb részecskékben, rugalmas húrokban gondolkodik. Ámde ezekből rengeteg van és ugyancsak kitöltik a Világegyetemet. Ezek a húrok rezegnek, csapkodnak, így belső mozgási energiával rendelkeznek. Az energiát születésükkor kapták, és nem képesek leadni, mert a szomszédos húrok is ugyanekkora energiával rendelkeznek. A rezgések és a felharmónikusok száma szinte végtelen, és minden rezgés egyenletesen osztozik a mozgási energián. Ezért a szuperhúr energiája szinte végtelen, az egész közeg összenergiája pedig minden képzeletet felülmúlóan nagy. A nagyfrekvenciás rezgőmozgás egyben hipermagas hőt is jelent, azonban ezt a hőt csak a szubatomi részecskék érzékelik, az atomok és molekulák már nem.

 

   A magam részéről a fenti elmélethez azt a kiegészítést tenném, hogy a húrok pozitív és negatív virtuális elektronok láncából alakulnak ki. Ezek az elektromos vonzás és taszítás szimmetriája miatt egyenes vonalba próbálnak rendeződni. Bár a húrok mindig megpróbálnak kiegyenesedni, de belső rezgéseik ezt nem teszik lehetővé, emiatt újra- és újra átlendülnek a holtponton. Az atomok szubatomi részecskéi szívesen felveszik, sőt igénylik ezt a csapkodó mozgást. Ez tartja keringésben az elektronokat, valamint a nukleonok belsejében keringő valencia kvarkokat. A keringő részecskék pedig elektromágneses hullámok formájában sugározzák ki és tüntetik el a mozgási energiát, ahogyan ezt már a fentiekben is említettük. Energia oldalról a folyamatot úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a vákuum által képviselt hiperhő az anyag belsejében lecsökken.

 

   A húrelmélet megalkotói sajnálkozva szokták elismerni, hogy matematikailag kiválóan megalapozott és koherens elméletüknek nincs gyakorlati alátámasztása. Mostantól kezdve már van, hiszen az itt leírt gravitációs teória illetve a gravitáció jelensége kiválóan harmonizál a mozgó, csapkodó szuperhúrok energiaátadási hajlamával.

 

A gravitációtehát nem más, mint az éternek az anyagi testek felé, pontosabban az atomok felé irányuló energiacsökkenése avagy energia-gradiense. Ezenközben a vákuum energiáját a szuperhúrok rezgése, csapkodása képviseli. Ezért azután a vákuum energiája és a gravitáció az évmilliárdok során feltűnés nélkül ugyan, ámde folyamatosan csökken.

 

 

Energia gradiensek két égitest körül

 

Kelt: 2019 október hó

Tassi Tamás

fejlesztőmérnök

hobby-fizikus

aparadox@gmail.hu

 

 

 

 

Érdekességek egyéb helyen:

 

 A csalfa Hubble-állandó  Lásd itt!

Oldal: Gravitáció és szuperhúr
Paradigmaváltás a fizikában! - © 2008 - 2024 - paradigma-valtas.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat