A három alapvető kölcsönhatás

 

 

 

 

A modern fizika tudománya 4 alapvető kölcsönhatást tart számon az anyagi testek között. Ezek a következők: gyenge kölcsönhatás, gravitációs kölcsönhatás,erős kölcsönhatás, elektromágneses kölcsönhatás. A fizikusok mindegyik kölcsönhatáshoz más-más közvetítő részecskét rendeltek. Ezek rendre:a W+, W- és Z bozonok,a graviton, a gluon, valamint a fotonok. Az erős kölcsönhatás fogalmát a modern atomfizika alkotta meg.  

 A részecskék közötti kölcsönhatások az elméleti fizika alapvető posztulátumai.  Jelenlegi letisztult formájukban a 4  kölcsönhatást tartjuk számon, ámde még most is súlyos problémák vannak ezek fogalmi és tartalmi kérdéseivel. Véleményem szerint  csak 3 kölcsönhatás létezik, és ezen véleményemet az alábbiakban indoklom és részletezem.

 

 

A gyenge kölcsönhatás

 

Azt tartják, hogy ez a kölcsönhatás felelős az atommagok bomlásáért. Itt ne csak a labilis izotópokra gondoljunk, mert  az un. stabil atommagok is elbomlanak néha-néha, mondjuk pár millió évenként egy-egy atommag. A bomlást a felezési idő jellemzi, azaz adott hosszúságú idő alatt bomlik el az összes atommag fele. A maradék fele ugyancsak lefeleződik a következő felezési idő alatt, és ez így folytatódik a végtelenségig.

Be kell vallanom, hogy nekem ez a kölcsönhatás túlzottan  bizarrnak és kicsit megbízhatatlannak  tűnik.  Részben azért, mert ezek az elmúlt század eredményei , másrészt nehézkesek a vizsgálatok. Akkor még azt mondogatták, hogy ez a folyamat nem függ fizikai, kémiai, stb. hatásoktól.

 

  Az újabb kutatások szerint azonban  holdtölte idején az atomok gyenge kölcsönhatás szerinti bomlása néhány százalékkal felgyorsul. Bizonyos  fémeket   izzítva 1000  fok környékén ugyancsak felgyorsulhat  a bomlási folyamat. Ez már kétféle behatás, és ha 2 van,akkor több is van. Lám, nem is olyan stabilak az atommagok, mint ahogy azt a gyenge kölcsönhatás tudományos fogalma sugallja. A kényes kísérleti eredmények alig-alig kerülnek felszínre.

 

 

 

A gyenge kölcsönhatás ,amit nem tudunk ábrázolni 

Képterv: Rockenbauer Antal  www.qubit.hu, Grafika: Tóth Róbert Jónás

 

A megemlített bizonytalanságok ellenére szögezzük le, hogy léteznie kell a gyenge kölcsönhatásnak!

 

 

A gravitációs kölcsönhatás

 

 

 

Véleményem szerint, a gravitáció nem valódi kölcsönhatás. Itt arról van szó, hogy a Világmindenséget betöltő láthatatlan éter-tengerben úszkálnak az égitestek, illetve az anyagi testek. Ezeknek a testeknek nincs kapcsolatuk egymással, azonban az a meglepő tulajdonságuk, hogy nyelik az éter-tenger energiáját.( Nem az anyagát,hanem az energiáját!) A testek, mint tudjuk atomokból állnak és az atomok, bár nagyon picik, de igen stabilak. A stabilitásuk azonban dinamikus jellegű. Egyrészt állandóan energiát nyelnek el az éterből, ezt felhasználják belső mozgásuk fenntartására, miközben keringő töltések lévén az energiát ismeretlen hullámhosszon szétsugározzák a környezetbe. Az anyagi testek tehát folytonosan energiát fogyasztanak. Ezt az energiát a vákuum, pontosabban az éter szolgáltatja, és tudja is szolgáltatni, mert végtelen sok energiát tartalmaz. (Egy köbméter éter  10¹¹¹ joule energiát tartalmaz -  David Böhm szerint.)

 

 

 

 A két égitestet  az éter nyomása taszítja egymás felé

 

 

Nézzünk most egy képies példát a gravitációs jelenségre. Képzeljük el, hogy az utcán járkálván meglátunk két ráccsal fedett víznyelő aknát az úttest szélén. Ezek közel vannak egymáshoz, a kísérlet kedvéért,személyes kívánságunkra építette így a Csatornázási Művek. Most jön egy nagy zivatar és térdig érő vízzel árasztja el az utcát. Amikor az eső elállt, akkor látszik,hogy a két vízakna erősen dolgozik.  Felettük mélyedések és  vízörvények látszanak. Ezenközben a víz felszíne lejt az aknák felé, ámbár a felszín alatt is az aknák felé folyik.

A gyerekek papírhajókkal játszanak, melyek lejtős felületű vízen helyezkednek el. Az aknák felé sodródnak, pontosan úgy, mintha gravitációs mezőben lennének. E hasonlat annyiban sántít, hogy itt nem energianyelés folyik, hanem anyag, jelesül víz modellezi a jelenséget. A hatás azonban geometriailag azonos,a látszólagos vonzás a távolság négyzetével fordítva arányos.

A hatóerő a gradiens fogalmával fejezhető ki. Ez a matematikai fogalom, a gradiens az egységnyi távolságra eső változást fejezi ki nagyság és irányszerint. A gravitáció esetében energia gradiensről van szó, a víznyelők esetében pedig vízmennyiségekről.

A fentiekből látszik, hogy valójában nem a két víznyelő hat egymásra. Nem létezik  víznyelő-kölcsönhatás!Egy külső entitás, példáinkban az éter vagy a víz vesz fel olyan térbeli alakzatot, mely a homogenitást megbontva az összefolyási helyek felé sodródik.

 

Ha később újra ránézünk a szárazzá váló úttestre, akkor egy pillanatra se jut eszünkbe, hogy a két víznyelő akna vonzaná egymást, avagy bárminemű kölcsönhatás lenne közöttük. Ezért kimondhatjuk, hogy víznyelő akna-kölcsönhatás nem létezik. Ugyancsak nem létezik vonzási kölcsönhatás a két akna között. Az esővíz az, ami a kölcsönhatás látszatát fokozza, az aknák felé folyva és abban elnyelődve.

Ugyancsak nem létezik égitest-kölcsönhatás, illetve égitestek egymás közötti vonzása. Ez esetben a víz szerepét az éter játssza el, amelynek az energiáját az égitestek folyamatosan nyelik, és a látható fizikai változást, az un. gravitációt az éterben kialakuló energia gradiens állandó jelenléte okozza. A gravitáció tehát nem kölcsönhatás, hanem egy harmadik, láthatatlan közeg geometriai és fizikai megváltozása az anyagi testek hatására.  

 

 

Az erős kölcsönhatás

 

 

 A  proton belső szerkezetének kimunkálása közben kiderült, hogy ott   rendkívül nagy mágneses erők lépnek fel ,  melyek elegendően nagyok  a nukleonok összetartására. Ugyanez  vonatkozik a neutronokra  is.  A fentiek fényében az atommag tudománya csak egyet  tehet: azon nyomban megszünteti a gluonokra alapozott un. erős kölcsönhatást! A gluonos kölcsönhatás szüksége a legújabb kori fizikában merült fel, ámde mostanra szükségtelenné vált, hiszen ott van helyette az erős mágneses kölcsönhatás. Egyébként is ez egy teljesen feltáratlan és nyilvánvalóan működésképtelen elgondolás.

 

A külső megfigyelő számára  csak a protonok és neutronok közötti a rejtett  vonzerő szükségessége nyilvánvaló, hiszen azok stabil  nagyobb golyókká álnak össze, mégpedig az erős elektromos erők ellenében. Úgy tűnik, mintha a nukleonok nagyon erős, ámde nagyon nyúlékony ragasztóval lennének összeragasztva. Szükségessé vált tehát, hogy az új entitás mielőbb egyértelmű nevet kapjon. „ A nagyon erős ragasztó" beszédes név elnevezés helyett a fizikusok a kevésbé informatív „erős kölcsönhatás” néven jegyezték be a szakzsargonba.

 

A későbbiekben a fizikusok erős mágneses tereket mértek ki a nukleonok körül. A mágneses nyomatékra protonnál +14,1 * 10 – 27 Am2 értéket kaptak, míg neutronra –9,55 * 10 – 27 Am2 értéket.

A korabeli fizikusoknak ezek a számok semmit sem jelentettek, lévén, hogy nem tudtak hozzá belső geometriát konstruálni. ( Sajnos még ma sem tudnak.) Pedig ezek a számok valójában iszonyúan nagy áramokat és nagyon erős mágnesességet takarnak. Ezek vonzereje bőven elegendő az atommagok összetartására, így további kölcsönhatások létrehozása szükségtelen. Ezért az un. erős kölcsönhatás nem létezik.

További részletek itt találhatók.

 

 

Az elektromágneses kölcsönhatás

 

 

A ma tudománya, az un. modern fizika egyetlen egységbe fogja össze az elektromos és a mágneses kölcsönhatást. Pedig a kettő határozottan különbözik egymástól, bár mindkettőt erővonalak formájában jelenítjük meg. Az elektromos erővonalakat és a mágneses erővonalakat egy térbe elhelyezve kiderül, hogy azok nem hatnak egymásra. Az igaz, hogy a mágneses erővonalak határozottan hatnak az elektromos töltésekre, azok pályáját elgörbítik, esetleg csavarvonal alakúra változtatják. Fordítva is igaz lehet ez, azaz az elektromos erővonalaknak is hatniuk kell a mágneses monopólusokra, bár ilyen kísérletet  még nem végeztek el. Egyébként a mágneses monopólusokat  egy német fizikus fedezte fel és írta körül a múlt század elején. Elméleti megalapozását Dirac végezte el 1932-ben. A közelmúltban is történt néhány bíztató kísérlet, de a hivatalos fizika még nem ismeri el e részecske létét.Valószínűleg azért nem ,mert nincs benne a fizikusok 4 soros tömör Bibliájában, a Maxwell egyenletekben. 

 

Ha meggondoljuk, nem csak annak van meg a veszélye, ha a fizikai világkép egy nem eléggé bizonyított entitást tartalmaz, hanem annak is,  ha egy kísérletben felbukkanó, bár váratlan formájú entitást tudatosan elhallgat. Ez utóbbi eset a veszélyesebb, mert többnyire értékes világkép alakító és helyreigazító hatása szokott lenni. A mágneses monopólus elhallgatása már jó régen megtörtént és ma már a háttér elméletek egyre hiányosabbnak tűnnek, a jelenségek szinte a levegőben lógnak.

 

 

 

Elektromosság és mágnesség

 

 

 

 

Határozott véleményem, hogy az elektromosság és a mágnesesség két teljesen különböző dolog.Összekapcsolásuk egykoron téves, megalapozatlan, szinte felelőtlen volt. Mindezt egy egyszerű példával szeretném alátámasztani. A vidéki emberek előtt jól ismert a bundás kutya, valamint rajta a bolhák. Bundás kutya és a bolhák a legtöbb ember szerint elválaszthatatlanul összetartoznak.Node nem,ők 2 teljesen különböző lények - állítom én.Itt és most szeretném meggyőzni a szakembereket, hogy ezek a lények mégsem azonosak és mégsem elválaszthatatlanok, bizonyos esetekben akár külön - külön is előfordulhatnak.

 

  

                                  Bundás kutya és a bolhák 

 

Ugyancsak szeretném meggyőzni az érintett fizikusokat arról, hogy az elektromosság és a mágnesesség is függetlenek egymástól, bár az általunk létrehozott kísérletekben többnyire együtt jelentkeznek. Bízom benne, hogy a bundás kutya esete  erre meggyőző példa - de ha nem, keresni fogok újabb példákat is.

 

Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy mind az elektromos hatás, mind a mágneses hatás külön külön és önállóan is megállja a helyét. Higgyük el, hogy ha egy adott teret telepakolunk elektromos erővonalakkal, akkor a később  bekapcsolt mágneses terek  nem fogják megváltoztatni az előbbit. A mágneses kölcsönhatás is egy önálló és alapvető kölcsönhatás, de ugyanígy az elektromos kölcsönhatás is önálló önmagában. Így tehát  tudományos szempontból ezt a két kölcsönhatást külön külön alapvetőnek kell tekintenünk. Persze egy bajban lévő kutatónak célszerűbb a ködös tartalmú az  un. elektromágneses kölcsönhatásra hivatkozni. Ez esetben nehezebb tetten érni hibáját, ha úgy érzi, hogy az elmélete vagy a magyarázata sántít.

 

 

Az alapvető elemek kölcsönhatása

 

Az eredetileg felsorolt négy alapvető kölcsönhatás a fentiek fényében háromra változott

       -  A gyenge kölcsönhatás megmaradt - ámbár ki érti? (Tehát van  1)

 

   - Az un. gravitációs kölcsönhatás valójában nem két test közötti kölcsönhatás. Az éter irányított energiavesztesége  valójában a testek azon tulajdonsága, hogy az éterből tömegük arányában energiát nyelnek el.  (Így a növekmény 0, tehát maradt 1 alapvető kölcsönhatás.)

 

      -  Az erős kölcsönhatás  bizonyítatlan fogalmát mint szükségtelent,meg kell  szüntetnünk. Ezt a mágneses kölcsönhatás tökéletesen helyettesíteni tudja. (Így továbbra is  maradt 1)

      

  

     -  Az elektromágneses kölcsönhatás valójában két önálló kölcsönhatás, elektromos és mágneses. (Így az eddigi 1-hez hozzájön még 2.) Összességében tehát a természetben 3-ra növekszik a kölcsönhatások száma. Most ennyi, azaz 3. Persze biztos vagyok benne, hogy a természetben további számos kölcsönhatás is létezik. Később majd kiderül.

 

 

 

 

 

Kelt: 2021.08.06.

 

Tassi Tamás

Gépészmérnök

Hobbi fizikus

Tud. Ism. Szakíró

www.aparadox.hupont.hu

 

 

Oldal: A három alapvető kölcsönhatás
Paradigmaváltás a fizikában! - © 2008 - 2024 - paradigma-valtas.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat