Tassi Tamás

  Téves utakon  

 

Itt sétálok a tenger partján, és gyermeki örömmel gyűjtöm a színes kavicsokat, üres kagylókat. Aztán eszembe jut, milyen mély és végtelenül nagy óceán hullámzik előttem. Mennyi kíváncsiságot és mennyi csodát rejthet a mély, miközben büszke vagyok erre a kis gyűjteményemre.

Isaac Newton: Principia

 

 

A modern tudomány Galileival indult. Ő volt az első igazi kísérleti fizikus, aki nem a természet összefüggéseit próbálta logikailag feltárni, hanem mindenekelőtt kísérletezett. Négy évvel halála után (1638) megszületett a második nagy fizikus, Isaac Newton. A természettudósokat és fizikusokat a megvetett mágusok és csepegtetők kategóriájából a magasztos és hatalmas tudósok talapzatára emelte. Mindezt a Principia című híres és rettenetesen vastag könyvével érte el. Ettől a tudósok, jogtudósok és mélyen tisztelt nemesek visszavonultak, és a tekintély tiszteletére tértek. Utána ritkán mertek kérdéseket feltenni az eddig vitatott témákról. A tudósok hercege lett, de könyve végén egyetlen mondat erejéig ő is fejet hajtott a természet végtelen nagysága előtt, és elismerte saját kicsinységét. A kialakult nagy tudományos presztízs ellenére azonban a tudósok újra és újra eltévedtek.

 

Kepler tévútra ment, amikor azt mondta, hogy a Jupiteren is élnek emberek. Mert miért teremtette volna az Úristen a négy holdat, ha nem a lakók örömére. Az ő korában a szokásos mély igaz hit olyan messzire vezette azt a kiváló természettudóst, akit egyébként Kepler törvényeinek megalkotójaként csodálunk.

 

 

Galilei tévútra ment, amikor fiatal tudósként elutasította Kepler árapály-elméletét. Velencében élve el kellett ismernie, hogy a dagály valóban akkor következett be, amikor a hold fent volt az égen. Azonban azt is észrevette, hogy az árapály 12 óra múlva újra megjelenik. Erre azonban nem talált magyarázatot, így sajnos az egész magyarázatot visszautasította.

  

 

 

Galilei tévútra ment, amikor azt hitte, hogy a pápa barátsága megvédi őt az inkvizíciótól. Ezért merte kiállni Kopernikusz, Kepler és Giordano Bruno elmélete mellett, miszerint a Föld nem a világ közepe. A máglyahalált csak úgy kerülhette el, ha nyilvánosan megtagadta tanításait, amikor kénytelen volt saját fejére olvasni egy gonosz, sőt gyalázatos szöveget.

 

Tévedett a sci-fi filmes, aki a Föld és egy mágneses típusú csillag találkozását dolgozta fel. A magnetár egy kicsi, de masszív csillag, hatalmas mágneses térerősséggel. Mágneses térereje 10 millió tesla. Ez a speciális effektus nagy távolságból kitörli a mágneses információkat, de közelebbről egyszerűen szétzilálja az ismert anyagot, sőt talán még a szubatomi részecskéket is. A nézők arról is beszéltek, hogy miért nem volt valami szörnyű dübörgő kattanó síp. A menedzser azt válaszolta, hogy az üres vákuum nem ad át hangot. De tévedett!

 

Váratlan jelenség, hogy sokan hallották már a 60-80 km-es magasságban izzó meteorok fütyülését. A levegőben terjedő hangot azonban nem hallotta, mivel ebből a magasságból a hang csak 3 perc múlva érte el a felszínt. Ennyi idő után azonban a meteor már régen eltűnt vagy kihalt. A megoldás az, hogy a sípoló jelek az emberi agyon keresztül eljutnak a hangérzékelő központba. (Egyébként minden hang így jut el a dobhártyától az agyba, vagyis elektromosan, nem mechanikusan.)Ezért már hallani fogjuk a Naprendszer határán megjelenő magnetár sikoltozó hangját.

 

A Nature főszerkesztője eltévedt, amikor válaszlevélben azt írta nekem, hogy Hafele számításai igenis jók. A Hafele-Keating kísérlet valóban jó, de az órák késése nem magyarázható a relativitáselmélettel, ahogy azt Hafele tanulmányában kikényszerítette.

   A fiatal fizikus jó úton indult el, de elméleti hibába futott. Megerősítette azt a sejtést, hogy a sebesség valóban lelassítja az órákat. Ebben a kérdésben a tudomány zavaros helyzetben van, mert az órák a várt jelenséget mutatják, a mainstream által használt hivatalos elmélet ezt nem tudja bizonyítani. Kár, hogy a tudomány nem ismeri el, hogy az üres tér nem képes befolyásolni az órákat.

 

A "modern" fizika téved, amikor azt hiszi, hogy a fény állandó és változatlan sebessége önmagából, vagyis a fényhullámból vagy magából a fotonból ered. Legutóbb Münchausen báróval történt, hogy saját üstjénél fogva kikapta magát és lovát a mocsárból. Véleményem szerint az állandó fénysebesség önmagában és a báró önmagától való eltávolítása a mocsárból egyaránt meseszép mese.

 

A "mai" tudomány tévúton van, mert azt gondolja, hogy az égitestek, vagy a közönséges testek, vagy akár az elemi részecskék között van vonzalom. A részecskefizikusok ezt a vonzást speciális részecskék cseréjével próbálják megmagyarázni, de ez a részecskék használatával lehetetlen. Nagyon trükkös megoldásra lenne szükség (pl. bumeráng és levegő), de ha belegondolunk, az ilyen erőltetett összehasonlítások sem működnek. Megállapíthatjuk, hogy az eddig kidolgozott megoldások működésképtelenek.

 

Ellenkező esetben a vonzás illúziója külső nyomás hatására jön létre, különben nem lehetséges. A nyomást a háttérben megbúvó nagynyomású éter okozza, melynek nyomása a két égitest okozta energiaelnyelés miatt csökkentett értéket vesz fel. A kisebb nyomás tévesen vonzalomként jelenik meg. A fenti példákat összegezve jól látható, hogy a tudomány nem egy, hanem egyszerre sok rossz úton halad.

 

Jómagam még tovább megyek, mert azon a véleményen vagyok, hogy az eddig ismert és bejárt összes út alapvetően rossz irányba halad. Ennek oka nem csak a nyilvánvaló hibák nagy száma, hanem az is, hogy a jelenlegi állapot szerint betonfalak zárják el az utak végeit. Ezek közül az útonállók közül kettőt említenék, egy távolinak és ártatlannak tűnőt, egy pedig közeledéssel fenyegetőt.

 

A távolinak és ártatlannak tűnő betonfal a többdimenziós tér elkerülhetetlen érkezése. A tér ugyanis nem 3-dimenziós (3D), ezt minden vezető fizikus érzi és szinte biztos. Gyakran beszélnek is róla, bár nem tudják összerakni és kezelni a sok dimenziót. A megmagyarázhatatlan kísérletek, valamint a dadogó elméletek 11 vagy 21 vagy 64 stb. egy dimenziószám már az egyszerűbb halandók szeme előtt lebegett. Jómagam a 9D-s verzióval barátkozom, bár sajnos még a 6D-s teret sem látom át. A többdimenziós tér messze túlmutat tudásunkon és képességeinken, de mindez elkerülhetetlen lesz.

A fenyegetően közeli fal már 100 éve mögöttünk van, de elfelejtettünk kiszállni.

 

 

Késő ugyan, de a tudósoknak el kell fogadniuk, hogy a Világűr nem üres, sőt tele van láthatatlan, de nagyon sűrű anyaggal, nevezetesen éterrel. (Az éter szerkezetének legszimpatikusabb ötlete a minőségi szemléletváltást is hozó szuperhúr-elmélet, amelyet különösen erős matematika támaszt alá.) A nagy hiba az volt, hogy az étert üres vákuummal helyettesítették, gyakorlatilag 1921-ben kezdődött. .

 

 

 

Ekkor vette át Einstein a relativitáselméleti Nobel-díjat, Eddington pedig valamivel korábban távcsöves megfigyelést végzett, ami megerősítette Einstein 4-szeres fénytörésre vonatkozó előrejelzését. (Aki nem ismeri eléggé Newton munkáját, kétszer is elmondja.) Ezt a kísérleti eredményt a szakértők az általános relativitáselmélet igazolásának tartották, bár ez nem jó magyarázat. Mivel a relativitáselmélet ütközött az éter létezésével, Einstein korábban jó taktikával azt mondta, hogy neki és elméletének nincs szüksége éterre.

 

 

Nagy siker láttán a fizikusok most hittek benne, majd ezután megerősödött a relativitáselmélet, és az éter kihalt. De nem halt meg teljesen, mert a modern kísérletekben egyre több jelenség erősíti szükségességét. Mára kialakult a vákuum langyos állapota, „sem hideg, sem meleg”, sem üres, sem telt. Ez a jelenlegi porszívó félig üres, de "még mindig van benne valami". Ez a helyzet jó a „mai” fizikusoknak, mert könnyebb innen kihátrálni. A fenti metaforikus megfontolásokkal ellentétben a sűrű vákuum a valódi és legfontosabb létező entitás. (Bővebben lásd itt!)

 

 

 

Óriási nyomással és energiával tölti meg az Univerzumot, körülöttünk van, bennünk és az atomjaink mélyén. Valójában összetartja az általunk megfigyelt anyagi világot, a benne lévő anyagi testeket. Ha belegondolunk, az éter rehabilitációjával minden visszatér a fejéről a lábára, és minden fizikai jelenség egyszerű magyarázatot nyer. Így válik valóra Einstein 1923-as kijelentése (bár erősen vitatott BBC-állítás), miszerint az éter elengedhetetlen az Univerzum felépítéséhez.

 

 

Kelt: 2019 07 20

 

 

Tassi Tamás

fejlesztőmérnök

hobby-fizikus

tud. ism. szakíró

 

 

 

   Einstein lengyel tanítványa, Leopold Infeld írta     lásd itt !

Einstein és a modern fizika   lásd itt!

 

Oldal: Téves utakon
Paradigmaváltás a fizikában! - © 2008 - 2024 - paradigma-valtas.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat