Az MM-kísérlet téves!  

 

 

1 Előzetes

 A relativitásigen súlyos és közel mindenki által elfogadott tudományos téma. 100 éve uralja a fizikát, 1921-től, amikor kézhez kapta a Nobel-díjjat. A teória tökéletesen ütközik a kvantum elmélettel bár van aki reménykedik abban, hogy a kettő össze egyeztethető. Biztosan nem, és a kvantum elmélet biztosan igaz. A következőkben majd bizonyítani fogom, hogy a most említett ellenmondástól függetlenül is hibás és logikailag belső ellentmondásokat is tartalmaz. Ezt a bizonyításomat majd a reaktivált aether teóriámra is fogom alapozni, lásd a későbbiekben. Az aether teóriával egyébként Einstein is egyet értett mondván, hogy nem létezhet a természet összekötő anyag, aether nélkül. A vonatkozó hang anyagot (DBC 1923) talán valószínűleg sikerül megszereznem és (angolul, penetráns német akcentussal) sikerül közzé tennem azok számára akik tekintélyben hisznek, a kérdés máris el lesz döntve. Jogosan felmerül egy csomó kérdés az aether fizikai tulajdonságaival és természetes viselkedésével kapcsolatban. Az első témáról már részletesen írtam máshol, immáron már egy tucat dolgozatot. A viselkedéséről még néhány indító gondolatot teszek közzé az alábbiakban.

 

   Ha az aether létezik, akkor igen csak kérdéses a kapcsolata az ősrobbanással, a világegyetem gyorsuló tágulásával, valamint a mozgó, keringő bólygók kapcsolatának mibenlétével. Kapcsolatban van az anyagi testekkel, hiszen energiával telítve gyorsabban tágul és némileg magával sodorja az égitesteket gravitációs nyomás formályában (az aether energia gradiensek álltal) relatíve vonzó kapcsolatot alakít ki a naprendszerek és a bólygók között.

 

   A központi égitest vonza a kerigő bólygókat, így szokták ezt mondani. Valójában nem vonza, hanem csak kevésbé taszítja. Mindezek fényében a Newton-i mechanika szerint a bolygóknak körpályákra kell állniuk a Nap körül. A belső bolygók gyorsabban keringenek, mint a külsők, és közben magukkal sodorják a környezetükben lévő aethert. Íly módon a nap környezetében lévő aether tenger anyagára ugyanaz a szabály vonatkozik, mint a bolygókra, azaz a távolság négyzetével fordított arányos sebességgel keringenek, mint egy szinkronban a bolygókkal. Ez a gondolat Dr. K.G. + teóriája de sok minden mást kellett mellé tennem mire egy egészséges, relativitás mentes kozmológia összeált. Egyébként az aether szorosan a bolygókhoz tapad távolodva előáll egy átmeneti sebességi állapot. A bolygóktól kicsit eltávolodva, tehát fúj az aetherszél.

 

   Elnézést kérek, hogy mindezeket előre bocsátottam, de ez egy előzetes tisztázása az alapvető jelenlegi téveszméknek, melyek uralják az un. „mai modern” fizikát. Téveszmék mindig voltak, vannak és lesznek. Ám de mégis rosszul esik nekem, hogy 500 év múlva a jövendőbeli fizikusok nevetni fognak vagy éppen sírni a 21. századi fizikán.

 

   A következőkben csak megjelölöm a fő téma címét, de ígérem, néhány nap múlva arról is adok egy rövid, tömör összefoglalót: Az MM kísérlet téves.

 

 

2. Előzmények

 Amikor J. C. Maxwell 1864-ben felírta azt elektromágneses hullámok terjedésére vonatkozó 4 egyenletét, abban volt egy olyan állandó, amelyet a fény sebességének gyanított.

 

   A fény sebességét először a jeles francia fizikus, Fizeau mérte ki laboratóriumban 1849-ben. Nagyjából a ma elfogadott c = 300 millió méter/szekundum értéket kapta. Ez megnyugtató biztos alapnak tűnt, bár nyitva maradt egy aprócska, akkor még elméletinek számító kérdés:

 

   „Mihez képest is halad a fénysugár c sebességgel? Ha v sebességgel szembe haladunk a fényforrással, akkor nagyobb fénysebességet észlelünk? Konkrétan c'=c+v sebességet?”

 

   Mi sem logikusabb és természetesebb ennél – mondták a fizikusok magabiztosan. De azért kellene egy kísérleti megerősítés – ettől tudomány a tudomány!

   A kísérlet nehéznek ígérkezett mert az optikai eszközök nem tűrik a rázkódást az előbbi képletben említett v sebességet.

 

   A fénysugárhoz viszonyított sebesség kimutatására alkalmas optikai készüléket egy német fizikus találta fel 1858-ban. A korszak nagy fizikusai azonban vonakodtak a feladatot felvállalni. Jól tudták, hogy milyen rendkívüli nehézségekkel jár egy mozgó, rázkódó készülékben kordában tartani a fénysugarakat. Dolgozzanak most már a fiatalok! – gondolták. (Bradley, Roentgen, Eichenwald, Wilson, Rayleigh, Arago, Fizeau, Hoek, Airy) Néhányan azonban mégiscsak próbálkoztak, de bár sikertelenül.

 

   Sir Oliver Lodge angol fizikusé az érdem, hogy nem hagyta feledésbe merülni a problémát. Aki számos Európai fizikust beszélt rá a kísérlet elvégzésére. És több évtizedes unszolás után végre talált egy alkalmasnak tűnő vállalkozót. A legnagyobb reménység azonban a lengyel amerika fizikusra A. A. Michelsonra esett. A nagyon tehetséges és tettvágytól égő fiatal fizikust, Michelsont.

 

   Ő fiatal tudósként elutazott Európába, ismerkedett a koribeli neves egyetemekkel, megnézve hogy milyen témákon dolgoznak. Így találkozott a fénysebesség és a mozgás problémájával és úgy határozott, hogy elvégzi a Lodge által melegen ajánlott ide vonatkozó kísérletet. Több készüléket is épített az egyetemek segítségével, de egyik sem adott pozitív eredményt. Ez alatt azt kell érteni, hogy készüléknek nem sikerült ki mutatnia a fénysugár megváltozott sebességét a forgó Föld felszínén állva. 1881-ben kezdett neki a perdöntőnek szánt kísérlethez közösen az angol Morley nevű fizikussal 1887-ben tettek pontot a kísérletezés végére, de effektust újra nem kaptak. Ekkor már az amerikai egyetemek is segítették őket pénzzel és technikai eszközökkel. Nem sikerült a fénysebességben elváltozást találniuk. A fizikus társadalom ezt a kísérletet tekintette véglegesnek, és tekintette a kísérleti szakaszt befejezettnek. Ekkor mondták ki (tévesen), hogy a fény minden mozgó tárgyhoz fénysebességgel terjed.

 

 

3. Az M-M kísérlet

 A kísérlet rövidített leírása a wikipedia (Hu) szerint:

 

"Ahogy a hangsebességet a levegőhöz viszonyítva adják meg, úgy a fénysebességet az éterhez viszonyítva.

 

A Michelson-Morley-kísérletet 1887-ben Albert Michelson és Edward Morley végezte el a mai Case Western Reserve University területén. A kísérlet célja az volt, hogy megmérjék a Föld sebességét az éterhez, vagyis az abszolút térhez képest. A kísérlethez a Michelson által kifejlesztett Michelson-interferométert használták.

 

A kísérletben használt interferométer a képen látható. A fényforrásból érkező fényt a félig átlátszó tükör (F) két sugárra osztja, amelyek visszaverődnek az A és B tükrökről. A félig átlátszó tükör ismét két részre osztja a sugarakat, de most már csak a sugaraknak az E képernyő felé tartó része érdekel. Az ernyőn interferencia mintázat jelenik meg, amely az ernyőre eső két sugár közötti fáziskülönbségből adódik. A fáziskülönbség az út és az idő különbségéből adódik:

 

A kutatók az interferométer egyik karját a Föld sebességvektorával párhuzamosan, míg a másikat arra merőlegesen állították be. A párhuzamos kar mentén haladó fénynek t_P időre van szüksége, hogy elérje az ernyőt, míg a merőleges kar mentén haladó fénynek t_M időre. Az időkülönbség fáziskülönbséget okoz, amely interferencia gyűrűk formájában jelenik meg az ernyőn. Az egész interferométert 90°-kal elforgatva a másik kar párhuzamos lesz a Föld sebességvektorával. A forgás során megfigyelhetjük az interferencia gyűrűk változását, amely az időkülönbségtől függ.

  A kísérlet eredménye mindenki meglepetésére negatív lett, azaz a keresett sebesség mindig egyenlő volt nullával. A kísérletet az év folyamán többször megismételték, és mindig ugyanazt az eredményt adta": Nincs effektus.

 

 

4. A kísérlet értelmezése

 Ajánlatosnak tartom először a kísérlet feltételezett körülményhez hozzá tenni néhány kiegészítést.

 

Az éter és anyag kapcsolat

Az éter súlytalan tömegtelen láthatatlan folyadék, bár nagy sűrűségű és hatalmas mozgási energia tartalmazó részecskék alkotják. Mi emberek ugyan úgy nem észleljük, a hatalmas nyomását, mint ahogy a Mariana árokban élő mint ahogy az ott élő lepény hal sem pusztul el a nagy nyomás következtében. A halat kívül belül, valamint a sejtjei között ki tölti a nagy nyomású tenger víz. Az éter a nem csak kívül belül és a sejtjeink között helyezkedik el, hanem ott van az atomjaink és a atommagjaink belsejében is. Csak erős elektromos és mágneses tulajdonságai miatt vehetjük észre bizonyos speciális kísérletekben.

 

   Az L alakú interferométer csőből készül karjai belsejében is ott van az éter, és ugyan olyan könnyen keresztül fúj a csövek falain, vissza mintha az ott sem lenne. Tehát akár mozog az éter akár nem, akadálytalanul át jár minden anyagi testet. A fény azonban kapcsolódik hozzá az elektromágneses tulajdonságain keresztül, és benne a fénysebességet felvéve együtt mozog vele.

 

Az 1887-es M-M kísérlet mint mérföldkő

Az Amerikában elvégzett 1887-es Michelson - Morley kísérlet volt, az a mérföld kő, a csúcs kísérlet, amelyet mindenki elfogadott végleges döntésnek, hogy a készülék nem mutat effektust. Ebben az elfogadásban igen nagy szerepet játszott Michelson személye aki elfogadottan a világ legjobb kísérleti fizikusa volt, van és lesz. (Lehet, hogy a jövőben fel bukkannak még jobbak, de a nagyon sok fizikus közül senki sem lesz képes kiemelkedni.)

 

A kísérlet körülményei:

Michaelson egy tartályt helyezett fel a laboratórium munkaasztalára melyet megtöltött higannyal. Ebbe helyezett bele egy súlyos márvány korongot, ami úszott a higany tetején, de lehetővé tette a korong forgatását. Erre volt felszerelve az L-alakú interferométer, sőt maga a fényforrás is. Mindez a talajból kitüremlő rezgásek csillapítására történt. Nyílván még rengeteg gumi szivacsot és tenisz labdát is használt, ahogyan ez manapság is szokásos az optikai kísérleteknél. A kísérlet idejére leállították a vonat közlekedést is a környező 10 mérföld távolságon belül, a rezgést okozó források számának csökkentése érdekében. Ez utóbbiból kitünik, hogy milyen óriási jelentőséget tulajdonított ennek a kísérletnek az Amerikai fizikus társadalom, a társadalom elitje és az Amerikai kormány.

 

Elméleti alapvetések

A kísérlet alapja az egy helyben álló éter tenger, mely az akkori fizikusok szemében vitathatatlanul létezett. További alapvető tételek még a forgó Föld, a megfigyelő személy, a talajra helyezett interferométer és a talajra helyezett fényforrás (vagy a távoli csillagok). A mérő műszert mindig a Földre helyezték, mert azt nem lehet mozgatni a rázkódás miatt. Az L alakú interferométer egy nagyon érzéketlen készülék, ebben a vonatkozásban szinte lehetetlen ennél rosszabbat kitalálni.(Jó magam több nagyságrenddel érzékenyebb műszert készítettem. 1980-ban)

 

   Ámde nem is szükséges mozgatni - gondolták akkoriban, hiszen a Föld amúgy is mozog az éter tengerben. A mozgás irányát nem kell tudni, hiszen az készüléket amúgy is forgatva van. Akkor is jelez, hogy ha általános helyzetben van be állítva, hiszen nem lehet tudni, hogy az igazi sebesség vektorok merre mutatnak. Ugyan is a készüléket időnként elforgatják, és ezután biztos más helyzetbe kerül az éter áramláshoz képest.

 

   A kísérlet elsődleges célja a jelenség kimutatása volt, a számszerű kimérése csak másodlagos. Úgy gondolták, hogy magát a fényforrást nem szükséges mozgatni hiszen a belőle kiáramló fény amúgy is leszakad a fényforrásról és a környező éterhez fog igazodni. A túlzottan precíz kísérletezők elő állították az interferencia köröket. Ennek egy darabkáját nevezhetjük interferencia csíkoknak és ez is tökéletesen elegendő a kísérleti eredmény megítéléséhez (jó magam mindig interferencia-csíkokat emlegetek). Ha forgatáskor a csíkok elmozdulnak akkor az éterszél a csíkok elmozdulásán keresztül megmutatja magát.

 

A téves kiút

Mivel problémát a fizikusuk mindenképpen szerették volna megoldani ezért arra a furcsa gondolatra jutottak, hogy a fény olyan különleges entitás, amelynek a sebességéhez nem adódik hozzá az interferométer sebessége. Sőt, ami még súlyosabb „kiutat” jelent, a fény minden testhez képest c fénysebességgel mozog. Ez az „eredmény” valójában a logikus gondolkodás csődje avagy a logika csődje. Ha ezt az állítást elhisszük, akkor vége a logikának, és bármilyen természettudományos kijelentés jogot formál arra, hogy ne tartsa be a logikai szabályokat.

 

5. Egyébb típusú éterszél kísérletek

 

Tovább lépve a 0 mérföldkőtől (1887), az újabb időkben is igen nagyszámú kísérlet és próbálkozás történt.

 

Kb 50 kísérletet készülök angolra fordítani és a közeljövőben kihelyezni a weboldalamra. Ide csak néhány kísérletet emeltem ki meglehetős találomra.

 

1. Michaelson, Morley és Morley stb.

A kísérleti fizikusok negatív konzekvencia után sem veszítették el a hitüket és az 1900-as évek elején további kísérletetket hajtottak végre. Ezekről azonban bővebben illik írni, amit majd a későbbiekben fordítok angolra.

 

 

2.  Kennedy és  Thorndike, 1932 

Ebben a kísérletben a kutatók eltérő karhosszúságú interferométert használtak hegyesszögű (56 fok) elrendezésben. A 32 cm fényút-különbség mellett az interferencia-csíkok létrehozása bravúros teljesítmény volt. Ezt a higanygőzlámpa infravörös tartományában (l=5461 nm) tudták elérni. Ellentétben Michelsonnal a készüléket nem forgatták, hanem a labor asztalához rögzítették. Nyilván azt várták, hogy a földpálya mentén haladva sebesség- és irányváltozás miatt majd interferenciakép változás következik be. De még a földfelszín forgása is jelentkezhet az eredményben.

 

 

3. Jaseva, Javan, 1964

 A forgatható asztalon 2 nagy stabilitású infravörös lézer feküdt merőleges helyzetben. A kutatók a különbségi frekvenciából következtetve maximum 30 m/s anizotrópiát engedtek meg.

 

 

4. Shamir és Fox, 1969

 Egy megismételt M-M típusú kísérlet, ahol a fénysugarak plexiüvegben haladtak (n=1,49). A lézer-alapú optika érzékenysége ~ 0,00003 volt. A kutatók null eredményt jelentettek, megengedve, hogy a max eltérés 6,64 m/s lehet.

 

 

5. Mueller és mts, 2003

 Modern Michelson-Morley kísérlet kriogén optikai rezonátorokkal. Az anizotrópia kisebb volt, mint 10^-15Hz.

 

 

6. Herrmann és mts, 2005

 Ez is egy teszt a fénysebesség izotrópiájára. A kísérleti eszköz egy állandóan forgó optikai rezonátor volt. A határérték 10^-16Hz.

 

 

7. C.W. Chou és mts, 2010

 Az „amerikai” kísérleti fizikus egy roppant érzékeny és extra-stabil energia-mérőeszközt fejlesztett ki. Két fém dobozból áll, melyekben egy-egy gerjesztett alumínium-ion sugárforrás van. (~10¹⁵Hz, közeli ultraibolya tartomány.) Az egyik dobozban van elhelyezve a különbségi frekvenciát kijelző elektronika, és 70 m optikai kábellel csatlakozik a másik dobozhoz. Ha az egyik doboz energiaszintje megváltozik, akkor megváltozik a benne lévő alu-ionok által kibocsájtott frekvencia is. Már 0,5 méter magasság, illetve 3,2 m/s sebesség kimutatására is képes, melyeknél a különbségi jel 0,05 Hz adódott.

 

   E_h=mgh=1*10*0,5=5J, E_m=mv²/2=1*3,2²/2=5J. Ez a stilizált számítás 1 kg tömegre vonatkozik, de helyette gondoljunk egy alumínium atom tömegére.

 

    A kísérletekből az is megállapítható, hogy az éter mozgását nem tudták kimutatni, azaz a talaj szintjén nem fúj az éterszél! A dolgok jelen állása szerint nagyon közel van a 0-hoz, tehát ennek már nincsen gyakorlati jelentősége. A kísérletek további pontosítása immáron szükségtelen, mert valószínű, hogy az éterszél sebessége a talaj felszínén nemcsak gyakorlatilag, hanem elvileg is 0.

 

 

6. A téma kiértékelése

 A Michaelson-Morly kísérlet nagyon fontos része a fizikai valóság felderítésének, és emelett a relativitás elmélet alapját is jelenti. A fizikus társadalom sajnos elfogadta a hibás kísérletet és annak hibás kiértékelését, hogy a fény sebessége minden testhez képest ugyanaz a c érték, se több, se kevesebb. Ez nyílvánvalóan logikai abszurdum, és amelyik teória erre az abszurdumra van alapozva az megkérdőjelezendő és felülvizsgálandó.

 

   A fizikusok krémje azonban nem adta be a derekát az MM-kísérlet null-eredményének, hanem tovább próbálkozott megtalálni a helyes megoldást. Ilyenek voltak az 5. fejezetben bemutatott kísérletek elvégzői, és leginkább ilyen volt maga Michaelson is. Gyakran mondogatta, hogy nagyon sajnálja, hogy no effekt kisérletével egy olyan folyamatot indított el a tudományban, amely biztosan tévúthoz vezet. Legfőképpen ezért a bátor kiállásáért lett ő a kedvenc fizikusom és a példaképem.

 

   Az eme befejezetlen történet tanulsága, hogy a hihetetlen eredményeket soha sem szabad elfogadni. A kísérletetket és a logikai bizonyítést újra és ismételten újra kell kezdeni, és hinni abban, hogy a természet megoldásai logikusak és számunkra is megérthetőek.

 

   Jó példa az újra próbálkozásra az alu-ion sugárforrás kifejlesztése C.W. Chou által. Majd ezt követően az MM-kísérlet új módszerrel történő megismétlése és a pozitív effektus felmutatása. Egy ilyen fajta kísérletben hittek az elmúlt századok jeles fizikusai, és lám bevált előérzetük, valamint az emberi logikába vetett hitük. Hozzá teszem, hogy még néhány pozitív effektust hozó kísérletet fogok angolra fordítani a közeljövőben, továbbá jó néhány általam kigondolt reményteljes kísérletet fogok ismertetni, benne egy olyat is amit már megcsináltam, és pozitív eredményt adott.

 

   Ezek a kifinomúlt bár a régmúltba mutató kísérletek fontosak, de van nekünk fontosabb feladatunk is. Reaktiválnunk kell az étert a világegyetemet kitöltő és az anyagi testek között a fizikai kapcsolatot megteremtő folyadék szerű anyagot. Nem mellesleg az éter tölti ki a kozmoszt, az anyagi testeket és a szubatomi részecskéket és hatalmas rejtett energiájával ez tartja mozgásban a mindeséget. A téveszméket félretéve, ki kell mondanunk, hogy az éter igenis létezik! Ezt a tényt a régi tudósok természetesnek vették és a fizikai világkép kialakításához ezt felhasználták. Éter nélkül a természet egysége megmagyarázhatatlan, összefüggés nélküli és nyílvánvalóan látszik, hgy hibás alapokon nyugszik.

   Természetesen az a véleményem, hogy az étert vissza kell hozni a „mai” fizikába, és sürgősen be kell építeni az összes modern elméletbe. Ezt a gondolatot fogja kifejezni a kinyomtatásra váró új könyvem is:

Paradigma-váltást a fizikában – most!

 

 

 

Kelt: 2022.05.18.

 

Tassi Tamás

Gépészmérnök
Mech. Mérnök
Hobbi Fizikus
Hobbi Csillagász
Tudomány Szakíró
Relativitás Expert
www.aether-tom.com (Eng.)
www.reactivated-aether.hupont.hu(Eng.)
www.aparadox.hupont. hu (Hu, vut it is the best.)

 

Oldal: Az MM-kísérlet téves
Paradigmaváltás a fizikában! - © 2008 - 2024 - paradigma-valtas.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat